A Doktor a TARDIS-szal a Mars bolygó felszínén materializálódik 2059-ben. Azonban, mikor észreveszi, hogy egy kutató központ fekszik a dombok közt, egy felderítő-robot lézer fegyverrel kezében bevezeti a bázisra. Itt megismerkedik, a legénységgel. Ők azért vannak itt, hogy megvizsgálják, hogy a Marson van-e élet. A bemutatkozás után a Doktor rádöbben, hogy miért ismerősek: ők az első marsi kolónia lakói, és az adott évben, mitöbb, az adott napon a bázis az egész legénységgel rejtélyes módon felrobban. A Doktor innentől magába fordulva kezet fog mindenkivel, és kijelenti, hogy mind hősök. Ekkor azonban feltűnik neki, hogy két tiszt hiányzik, akik a kapitány szerint a botanikus szobában tartózkodnak. Ekkor odaát a kertben az egyik beosztottat megfertőzi valami: mindenéből ömlik a víz, a szeme megváltozik, és bőre megkövesedett. A Doktor és a többiek lemennek, hogy megkeressék őket. majd megkezdődik a hajsza, valamint kiderül, hogy mi ez: egy marsi életforma a vízbe került, így akire egy csepp is rákerül, az átváltozik... A Doktor végül elmondja a kapitánynak, hogy meg fognak halni. A kapitány kéri, hogy mentse meg, de a Doktor szerint a halála fix pont az időben, nem tehet semmit. Otthagyja a bázist, azonban működik az adóvevő, így végighallgatja ahogy a legénység meghal vagy éppen megfertőződik. Egy hiretelen ötlettől vezérelve visszafordul, és a kis robot szondával odairányítja TARDIS-t és megmenti a kapitányt és még két űrhajóst, a Földre viszi őket. A Doktor boldog, még ha szól is a kolostor harang a történelem változása miatt. Épp elindulna amikor lövést hall: a kapitányt öngyilkos lett (a Doktor emléke is megváltozik, miszerint a Földön, és nem a Marson halt meg). A Doktor csalódottan kijelenti magának, hogy ez a vakmerő vállalkozás hiába volt. Hiába ő az utolsó Idő Úr, az idő törvényeit nincs joga megváltoztatni. Ekkor meglát egy Údot a kihalt londoni utcán. Erre elgondolkozik, és rájön, hogy helyre kell hoznia amit elrontott, így belép a TARDIS-ba, majd megszólal az időrotor turbinaszerű hangja...